Paolo Piangino igazán boldog ember, hiszen képes sírni. Sír, amikor szomorú véget ér egy történet, de akkor is, amikor valami jól végződik. Paolo könnyei másokat is boldoggá tesznek. Úgy szedegetik a könnyeket, ahogy a virágot szokás. Azonban képtelenek megőrizni őket.