Bulinagyik

Az első generációs tajvani-amerikai filmrendező, Sean Wang kamerát ragad és a nagymamáira szegezi, (Nǎi Nai-ra és Wài Pó-ra), akik testi-lelki jó barátok és lakótársak, és a 80-as, illetve a 90-es éveikben járnak. A film vidám és szokatlan mindennapjaikat örökíti meg, ahogy táncolnak, tornáznak és szélnek eresztik bánatukat. A film egy megrendítő önreflexióval zárul az örömről és a fájdalomról, amelyek az élet velejárói. Az unoka és nagymamái arra emlékeztetnek minket, hogy az öregedés nem feltétlenül jelent elmúlást.